“Nagyon örülök, hogy hallok Magukról és szívből kívánnám, hogy a ködös és  - tudatosan-tudaltanul. - összezavarodott/keveredett nézetek, törekvések tisztulhassank és rendeződjenek. Különösen aggódom a gyerekgyógyászok helyzetéért, akikhez,  a szakmai kérdéseken túl is erős rokonszenv kötött.

Sajnos, - illetve egyáltalán nem sajnos - nem vagyok jelenleg benne az egészségügyi vitákba. 1996-ban abbahagytam a kutatást, csaknem húsz év után figyeljek másra! az eü. rendszere megoldódik majd, a demokratikus fejlődés, szabad viták, nyílt érdekütközések útján stb stb Ennyit a demokratikus illóziókról.

Tudom, hogy a munkám, kutatásaim bizonyos szempontból ma is érvényesek, /a kiszolgáltatottság tekintetében talán még erősebben mint valaha/, de nekem most inkább indulataim vannak, mint konkrét tudásom, át se látom a változásokat és nem látok "ki" a lehetséges jobb változások irányába.

Sajnálom, hogy nem tudok már részt venni a maguk közös gondolkodásában, kívánom hogy jussanak előre és kifelé ebből az erős válsággal terhelt, de talán a kiutat éppen ezért jobban megtaláló állapotból. Ehhez drukkolok. “

Losonczi Ágnes   2008 április (részlet személyes levélböl)

Losonczi Ágnes - szociológus

Bővebben

1928-ban született Debrecenben. Tevékenysége széles spektrumot fog át, elsősorban az életmód- és családtörténet kérdésköréhez kapcsolódik. Fontos tanulmány- köteteket publikált a zene életének szociológiájáról, valamint a társadalom ártó és védő hatásairól. Az egészségügy szereplőinek kiszolgáltatottságáról szólnak „A kiszolgáltatottság anatómiája az egészségügyben” és az „Utak és korlátok az egészségügyben” című művei. 2006-ban jelent meg családtörténeti könyve, a Sorsba fordult történelem. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa, a szociológiai tudomány doktora. Munkásságát Balázs Béla díjjal és Akadémiai díjjal, Nemes Nagy Ágnes-esszédíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével ismerték el.